A hétvégén újra nekiestünk, hogy lazúrozzon kicsit. Kaptunk hozzá állványt és segítséget is, ja meg 36 fokot, így mindig csak az árnyékos oldalon tudtunk dolgozni. Két nap alatt párszor átraktuk az állványokat egyik oldalról a másikra. A két oldal teljesen le van kenve. Felül egy, alul két rétegben.

-g-

Elvileg a szigetelő anyagot, lambériát és gipszkartont keddre kellett volna kiszállítani, de amikor a nyaralásból csütörtökön kint voltunk a háznál, éppen akkor jött meg a szállítmány. Csupán csak két napot késett. A lényeg, hogy ideért. A fiúk rendesen munkához láttak, annyira, hogy a lambéria nem is lett elég.

A nappali majdnem kész:

A konyha le van gipszkartonozva, kivéve a kémény mögött, mert oda tűzálló gipszkarton jön majd egyszer:

Az ebédlő teljesen elkészült:

Lépcsőház:

Ezen a képen látszik, hogy a jobb oldali fal a szerkezet síkjától 5 centivel beljebb van. A wc-ben pedig a középpont nincs középen, pont az az 5 cm hiányzik a bal oldalról, így átrakattuk a falat, hogy a fajansz a mellékhelyiségben pont középen legyen. Állítólag a műszaki ellenőr kérte, hogy úgy legyen a fal (meg sem kérdezett minket, már megint).

Vécé:

Az emeleten leginkább a szigeteléssel végeztek:

Ezeken a képeken már látszódik, hogy kerültek be újabb fogópárok, hogy ne 4 méteres belmagasság legyen a tetőtérben. Ezt a hibát is a szuper tervezőnk és egyben műszaki ellenőrünk követte el, mi meg javítjuk és javíttatjuk. Még éppen időben.

A bejárat:

Hálószoba (mint szigetelés raktár):

-g-

A bejövő villamos fölkábelnek a kerítéstől számított egy méteren belül kell a villanyóra az ELMŰ elmondása szerint. Erre azt találtam ki, hogy legyen egy kukatároló és annak a belső oldalában legyen az óra. Megkértem a kőművest, aki az alapot készítette, hogy zsalukőből csinálja meg, de úgy, hogy nem akarom azt a későbbiekben burkolni, hanem csak betonfestékkel lefestem. Küldtem neki egy képet, hogy milyen legyen (a zsalukövek ne legyenek ferdék vagy csálék). Hát nem sikerült a feladatot abszolválni. Ilyet én is tudtam volna építeni.

Ez is a távépítkezésnek esett áldozatul. Jobb, ha az ember ilyenkor ott van, hogy a munkás körmére tudjon nézni.

-g-

Miközben mi a Balatonon töltöttük jól megérdemelt pihenésünket, addig a házban dolgoztak. Most éppen a kéményépítő kőművese jött és rakta a kéményt. A kéménytest Leier LSK16-os lett 6,67 m hosszú. egy nap alatt el is készült a remekmű, csak hát annyira kibontotta a tetőt, hogy azon imádkoztunk, hogy ne essen az eső. Hát az égiek most nem sem voltak velünk. Jól beáztunk... Most már mindegy, így jár az ember, ha távépítkezik.

-g-

A kivitelező jelezte, hogy jó lenne, ha a gerendafalak megkapnák a két réteg lazúrt, hogy ha jönnek az ablakok, akkor ne a festésre kelljen várni (azóta se jöttek meg). Így hát nekiláttunk a falak lazúrozásának. Először le kell csiszolni a fát, hogy a szennyeződést eltávolítsuk, majd portalanítás után lehet kezdeni.

Terasz és az épület bal oldala:

Az épület hátulja és bal oldala:

Az oldalánál a talpszelemenig értük el létrával, fölötte még nem tudom, hogyan fogjuk lekezelni.

-g-

Befejeződött a víz alapszerelés. Kialakításra kerültek a fürdőszobákban, wc-ben és a konyhában a hideg-meleg vízcsatlakozások, lefolyók.

A konyhán keresztül lett megcsinálva a fali csap, hogy a kertben is lehessen ivóvizet vételezni:

A villanyszerelő is halad a munkájával, igaz elég lassan.

Amikor kitaláltuk, hogy a konnektorok dobozai hogyan legyenek rögzítve, akkor még nem sejtettük, hogy ekkora bonyodalom kerekedik majd belőle. A probléma onnan indult, hogy a megfeszített párafékező fóliát mennyire fogja megnyomni a doboz. A tervező ekkor kitalálta, hogy a fóliázás és a szigetelés előtt legyenek rögzítve a dobozok. Csakhogy a levegőbe nem lehet csavarozni. Ekkor kitaláltuk, hogy a tartószerkezet közé gipszkarton lapra lesznek felszerelve, melyet elküldünk mind a tervezőnek, mind pedig a kivitelezőnek, hogy mit szólnak hozzá. Válasz nem lévén (nem szoktak), ez a megoldás maradt. A lassú munkát még jobban hátráltatta ez a feladat is. Mikor már az alsó szint elkészült, akkor voltak kint az ácsok és mondták, hogy ez meg mi?! Ezt nem így szokták, így nem tudnak szigetelni, és a lambériázást ilyen feltételekkel nem vállalják. Akkor maradt az, hogy szedje ki a villanyszerelő a dobozokat és majd ők megjelölik a kábelek helyét, hogy lukfúróval ki lehessen vágni. Ilyen volt a tiszavirág életű gipszkartonos megoldás:

-g-